Túl a harmadikon

Gyorsan telik az idő, megint eltelt egy év – Leó már túl van a 3 éven is, igazi kisfiúvá cseperedett. Továbbra is rendszeresen jár a Fellegvár napközibe, ahol időközben rengeteg fejlesztés történt: épült külön snoezelen szoba, ismét járnak úszni a gyerekekkel, és rengeteg élményekkel teli programon vettek részt a gyerekekkel. Nyáron családostul részt vettünk a Fellegvár táborban, ahol végre kicsit jobban megismerhettük Leó csoporttársainak családját, és a napközi szorgos dolgozóit is. Végezetül pedig Leó alapítványa már rendszeresen nyújt segítséget különböző dolgok beszerzésében: rendszeres fejlesztéshez kapcsolódó költéseket, méretre készített ruhákat, ültetőmodult, fürdetőt is tudtunk finanszírozni a segitségével. Ez úton is köszönjük minden kedves adományozónknak, hogy gondolt ránk!

A legnagyobb változás az elmúlt időszakban Leó és a család számára viszont egyértelműen testvérének, Alíznak az érkezése. Alíz áprilisi baba, aki nagyon érdeklődik minden ember, így Leó iránt is. Bár még nem tud kellő finomsággal játszani testvérével, de Leó egyértelműen érzékeli jelenlétét, és közeledését általában széles mosollyal fogadja. Azt is kellemes csalódás volt, hogy Leó igazi nagytestvérként viselkedik: sokszor fegyelmezetten vár és figyel akkor is, amikor például kishúgát kell először megetetni, vagy amikor neki kell tovább várakoznia meleg ruhába öltözve, indulásra készen. Ezek apró, de számunkra óriási jelentőséggel bíró dolgok – a testvér születése előtt egyáltalán nem tudhattuk, Leó mennyire lesz majd együttműködő ennyi idősen. Szerencsére egyértelműen jobban figyel a külvilágra, mint bármikor korábban – közérzete általában egy kézbevétellel már jelentősen javitható, új élményekre, arcokra figyel.

Mindezek mellett alapbetegsége változatlanul a sorstársaival egyező forgatókönyv szerint alakul. Az epilepsziás rohamokat jól meg tudják fogni a gyógyszerek, de ezek adagja is tovább nőtt az elmúlt évben. Az EEG vizsgálatok továbbra is jelentős epilepsziás háttértevékenységet mutatnak, de a hétköznapokban nem okoznak gondot. A feszes izomzata, és kicsavart tartása jelentik jelenleg a legnagyobb kockázatot, ugyanis ezek gátolhatják a belső szerveinek és csontjainak egészséges fejlődését. Mozgásfelődésében érdemi változás továbbra sincs, de a fejlesztőitől is azt a visszajelzést kaptuk, hogy az együttműködés, a kommunikáció viszont sokat fejlődött az elmúlt évben.

Az eszközök terén sikerült beszerezni pár hasznos kiegészítőt: az egyik az OTTER gyermek fürdetőszék, ami nagy segítség az esti fürdetésben. Leó sajnos sokszor nem szereti ülő helyzetben használni, de teljesen vízszintessé is lehet alakítani, ami ellen már nem szokott tiltakozni. A másik egy görgős lábakkal felszerelt, állítható hátradőlésű ültetőmodul, ami nagyon szépen egyenesen tartja Leó gerincét, még a legrosszabb napokon is, amikor nagyon erősen asszimetrikusan feszíti a hátizmait.

Végezetül egy kis aktuális – a Leó unokatestvére, Balázs a Maine-i ironman-re készül, hogy egy elképesztő 70 mérföldes távon tegye próbára az állóképességét. A szervezők lehetőséget biztosítanak a versenyzőknek, hogy egy számukra kedves célra adománygyűjtést kezdeményezzenek, Balázs pedig az adománygyűjtést a KCNA2 Epilepsy Global Support Community számára kezdeményezte. Ez az az alapítvány egy kiváló közösség a betegséggel érintettek és családjaik számára, ahol rengeteg támogatást és információt kaphatnak. Sőt, az alapítvány aktivan küzd azért is, hogy a betegség kutatására és kezelésére több figyelem helyeződjön világszerte. Ha szeretnél felajánlani az alapítvány számára adományt, azt az alábbi linken teheted meg:

https://ironmanfoundation.donordrive.com/index.cfm?fuseaction=donorDrive.participant&participantID=3151

Hajrá Balázs, és köszönjük hogy a mi ügyünket válaszottad!

Második születésnap

Ez a nap is eljött: Leó két éves lett. Láthatóan elmerengett a nap jelentőségén, de szerencsére egész nap kifejezetten jó kedve volt. Ehhez biztos hozzájárult, hogy a jeles napot a Fellegvár napköziben, majd otthon is megünnepeltük, így pédául uzsonnára is tortát evett 🙂 .

Sok minden történt velünk az elmúlt fél évben: elindítottuk Leó alapítványát, új lakásba költöztünk, Leó immár rendszeresen jár napközibe, új biciklis ülést teszeltünk, kaptunk ültető modult és voltunk jó néhány kontrollon is. Mivel a mozgásfejlődés terén továbbra sincs jelentős előrelépés, újabb gyógyszerekkel fogunk próbálkozni az új évben. Mivel Leó, mint minden gyerek érzékeny a gyógyszeradagok változására, minden módosítást nagyon lassú ütemben, hetek alatt vezetünk be.

Mindenesetre egy dolog biztos: bár a külső szemlélő számára úgy tűnhet, Leó nem sokat fejlődött az elmúlt fél év alatt, mi óriási fejlődést éltünk meg a családunkban. Leó rendszeres látógatója lett a Fellegvár napközinek, ahol hozzá hasonló, változatos problémákkal együtt elő gyerekek járnak. Nem tudjuk hogy pontosan mi: a társaság, a szakképzett fejlesztések, a különleges gyerekek igényeire szabott napi rutin vagy a dolgozókból áradó mérhetetlen szeretet volt-e az ok, de Leóra (és emiatt ránk is 🙂 ) nagyon jó hatással volt az új élethelyzet. Ha nem beteg, egyre többet játszik egyedül: ilyenkor általában kezeit próbálja irányítani, tárgyakat megfogni. Érintésekre boldog mosollyal reagál, és általában mintha jobban felfogná, mi történik körülötte. Fél éve még nem gondoltam, hogy most itt fogunk tartani, és ilyen nyugodtan írom majd e sorokat.

Nem tudjuk, meddig tart ez az időszak, de próbáljuk kiélvezni. Leó mostanában nagyon boldog tud lenni amikor foglalkozunk vele, és ezt öröm látni: túl sok jutott eddig a céltalan szenvedésből. Persze gyülekeznek sötét felhők is: például az EEG eredmények immár egyértelműen súlyos epilepsziás zavart mutatnak. Emiatt aztán jönnek az újabb és újabb gyógyszerek és nőnek az adagok is. Azonban amíg ennyi mosolyt láthatunk Leó arcán a „szürke” hétköznapokban, érdemes inkább a jelennel foglalkoznunk.

Hol tartunk most? – Mindennapok Leóval

Hol is tart most Leó? Hivatalosan másfél éves lesz, ennek megfelelően nő mint a bolondgomba, és jönnek a fogai is. Minden másban eltérünk az életkorától, de érdemes megkülönböztetni rossz napokat és jó napokat.

A rossz napokból sajnos néha elég sok kijut. Ilyenkor nyűgös, vigasztalhatatlan és láthatóan küzd a belső ingereivel, általában csekély sikerrel. Nem tudjuk, a belső ingerek mennyire köthetőek valós szervi problémákhoz (pl emésztési fájdalom, fogfájás, stb) és mennyire a kis fejecskéjében létező érzések csak. Mindenesetre ezeken a napokon általában annyira befelé figyel, hogy nehéz vele interakcióba lépni. Folyamatos szórakoztatást, figyelemelterelést igényel, különben annyira bele tudja lovallni magát a zokogásba, hogy nagyon hosszúvá és fárasztóvá válik a lenyugtatása.

Szerencsére vannak jobb napok is. Ezeket általában az jellemzi, hogy Leó tud koncentrálni valamennyit, kicsit próbálja felfedezni a külvilágot, általában a hangokon keresztül. Ilyenkor nagyon szereti az érintést, ha kedvenc játékait játsszuk vele, de egyben ez is a legjobb időszak az új dolgok kipróbálására.

Amikor épp tud figyelni a külvilágra, Leó elsődlegesen a hangokon keresztül ismeri meg a környezetét. Mint minden gyerek, ő is imádja az állathangokat, akár dalokban, akár eredetiben. Bármilyen hétköznapitól eltérő hang érdekes tud lenni, néha egy szemeteszsák zörgése is annyira vicces, hogy a könnyünk is kicsordul a sok nevetéstől.

A hangokon kivül Leó nagyon szeret még ugrálni, illetve ha dobálják. Egészen kis korában ez volt az első rituálé, amivel stabilan mosolyt tudtunk csalni az arcára: csak segíteni kellett neki, hogy a lábaival fel-le tudjon ugrálni. Jó kis kardió gyakorlat, ajánlom minden kisgyerekes szülőnek otthonra.

Másik kedvenc játéka a légáramok felfedezése: néha elég csak egy kicsit megfújni a kezét, és máris előveszi azt az igazi Leós, teli arcos vigyorát. Ha kimegyünk a kertbe, és fúj egy kis szellő, Leó biztosan élvezni fogja.